Nem minden nehézség akadály. Van, ami irányt mutat.
Van az a pont, amikor valami nehézzé válik az életben. Nem feltétlenül látványosan, inkább csak elkezd feszülni. Egy kapcsolatban, egy helyzetben, önmagadban. Nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, és hiába próbálod ugyanazzal a hozzáállással megoldani, valahogy nem mozdul.
Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy valamit rosszul csinálsz. Másnak könnyebb, hogy több türelem kellene, több erő, több fegyelem. Ha jobban figyelnél, jobban alkalmazkodnál, jobban bírnád, akkor talán működne. Ismerős?
Sokszor ezt tanultuk meg: a nehézséget ki kell bírni, át kell hidalni, valahogy túl kell lenni rajta. Csakhogy van egy pont, ahol a nehézség nem azért marad, mert nem próbálkozol eléggé, hanem mert már nem ugyanazt kéri tőled, amit eddig adtál.
Tudod milyen az amikor valami elkezd jelezni benned? Nem hangosan, inkább csak annyira, hogy nem tudod már ugyanúgy csinálni, mint korábban. Ami eddig működött, most már nem visz előre. Ami eddig természetes volt, most már feszül. A nehéz!
Talán ez az a pillanat, ahol az önismeret elkezdődik, ahol elkezded az életre való tekintést más szemmel és itt kezdődik a fejlődés.
Érdekes, de sosem ott kezdődik, ahol minden rendben van, és gördülékenyen mennek a dolgok, hanem ott, ahol valami megtorpan. Ahol az automatikus reakció nem működik, és egyszer csak észreveszed, hogy amit eddig tettél, az nem elég – vagy nem neked jó. Mintha lenne egy ismerős szerep, amit újra és újra felveszel, anélkül, hogy észrevennéd. Egy működés, ami sokáig segített eligazodni a kapcsolatokban, és most is ugyanazzal a természetességgel jelenik meg, csak közben egyre több energiát visz el, és már nem működik.
Innen válik a nehézség valami mássá. Talán már nem is az a kérdés, hogyan szűnjön meg minél gyorsabban a nehézség, hanem az, hogy mit mutat.
Ha szeretnél ebben mélyebben ránézni magadra, egyéni vagy csoportos folyamatban, jó helyen jársz nálam.
És ha tovább olvasnál: A kiégés. Mit vesztettem el?